Camino itthon

Szeretek gyalogolni, mert közben más tudatállapotba kerülök. Egyik lábam a másik után, lassan fogynak a kilométerek, s velük együtt lelassul a kint és a bent is. Megszűnnek a problémák, valahogy minden kisimul, a ráncok az arcomon, enged a feszültség, lazulnak a görcsök. Csak az marad fontos, hogy elérj egyik pontból a másikba és ez kitisztít, felszabadít. Az El Camino régóta foglalkoztatott, de a munkám miatt (saját vállalkozásunk van) nem tűnt reálisnak egy ilyen hosszú út bevállalása. Aztán 2 éve ráakadtam a Szent Jakab Baráti Kör honlapjára és meglepődve láttam, hogy ez az út teljesen ki van építve Magyarországon is,  és lehetőség van Ausztria felé becsatlakozni az európai Camino útvonalába. Május elseje egy hosszú hétvégére esett, így megszületett az elhatározás, most vagy soha. 8 nap alatt tettük meg a 223 kilométert Nagykovácsitól Lébényig és a végére életem egyik legmaradandóbb élményévé vált ez az út. A párommal gyalogoltunk, de út közben nagyon sokszor egyedül,  csendben, éreztük, mikor van szükség a szavakra. Lelki-testi tisztulás volt, önmagunk határainak megismerése. Napokon keresztül csak magunkban voltunk, 1-2 emberrel találkoztunk mindössze, lépten-nyomon csak a természet közelségét éreztük, nyulak, őzek, fácánok kísértek minket.

Végállomás: Lébény

Hiszem, hogy ez az út sokkal intimebb volt, mint a spanyolországi szakasz, ami inkább egy forgalmas autópályához lehet hasonló. Bár nem jártam meg a spanyol El Camino-t, de rengeteg élménybeszámolót olvastam, így biztosan állítom, hogy a magyar kistestvér semmiben sem nyújt kevesebbet.

A gyaloglás ettől kezdve lett fontos szempont az utazásaim során. Újabb tervem a Kék-kör bejárása, de görögországi utazásaim során is keresni fogom a szigeteken kiépített túraútvonalakat, melyeket bejárva teljesen más arca tárulhat fel az adott tájnak.

1.nap: Nagykovácsi-Zsámbék 21km

Nagykovácsiból indultunk a párommal, mivel itt élünk. Alapesetben Budapestről, a nullás kilométertől indul az út, de bárhol be lehet csatlakozni. Nehéz a hátizsák, már az első napon rájövünk, hogy túl sok a cucc, pedig nem vittük túlzásba.

Az utunkat végigkísérik a hatalmas sárgán virító repcemezők, frissen zöldellő búzatengerek. Meleg van, a Zsámbék előtti út poros, monoton, hosszú egyenesekkel. Délután 4-re érünk oda, kimerülten fekszünk a szállás előtt a fűben és várjuk a szállásadót. Érkezik egy magányos zarándok lány, vele beszélgetünk. Fárasztóbb volt ez az első nap, mint gondoltuk. Albán pékségből veszünk pizza szeletet, nem nagy szám, de étel még nem esett ilyen jól. A szállás teljesen puritán, csupasz ágy, hálózsák, igazi zarándok-hangulat, de van zuhanyzó és egy közös konyha-étkező.  Fáj a forgóm, még nem tudom, lesz-e erőm továbbmenni. Nagyobb kihívás, mint gondoltam.

2.nap: Zsámbék-Tarján 25km

A zarándokút számomra legszebb szakasza. Mányban érzem először a fáradtságot, a templom kertjében pihenünk a fűben, csend és nyugalom mindenhol. Folytatjuk az utat, Vasztélyon át a Halastóig gyönyörűen karbantartott birtokok mellett haladunk el, hullámzó dombok között. A tónál pihenünk, nagyon fáj a lábunk. Tarjánig bicikliúton gyalogolunk, az aszfalt nem segít a lábunkon. Érkezéskor egy jó kis záport kapunk a nyakunkba, ezért bemenekülünk az Öreg Favágó kocsmája.  Igazi bajor zene és kaja, tökéletes így a nap végére. Megkeressük a szállást, ami kifejezetten jó, kimossuk a ruháinkat, bekenjük az izmainkat mindenféle szuper kenőccsel és bedőlünk az ágyba. Mély, álomtalan alvásba zuhanunk.

3.nap: Tarján-Tata 26km

Kipihenten és viszonylag kis fájdalommal ébredünk. Vértestolnáig erdőben haladunk, kifejezetten jólesik. Vértestolna szép kis település, a végén óriási kaptatón kell felmenni a tűző napsütésben, de a táj pazar. Ismét erdőben gyalogolunk, végre árnyékban. Baj közelében, egy középkori település, Kovácsi maradványainál, az Árpádkori  körtemplomnál ebédelünk, különleges hangulatú hely, befelé fordulós, meditálós.

Innen Tatáig lefelé folytatjuk az utat, az erdőből kiérve tűző napsütésben a Derítő-tó , majd az Öreg-tó mellett haladunk el. Itt kezd fájni megint a forgóm, mire beérünk Tatára a kempingbe (ahol a szállásunk van) , a sírás kerülget. Ma tényleg úgy érzem, hogy másnap nem tudok egy lépést sem megtenni és először teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy megéri ez az egész és miért is csinálom? A faház egyszerű, de jól alszunk.

4.nap: Tata-Nagyigmánd 33km

Tovább tudok menni, el sem hiszem. Még fáj a forgóm, de sokkal jobb a helyzet. Most már tudom, hogy nem adom fel. Az Asszony-tóig megállás nélkül toljuk, sokat sírok, csak folyik a könnyem, tisztulok….Elfogy a vizünk, Mocsán a plébános úr a megmentőnk. Kapunk tőle vizet, almát, csokit és egy órát beszélgetünk vele, fantasztikus ember.

Nagyigmándig kissé poros, monoton egyenes úton széltornyok között menetelünk. Ennek is megvan a varázsa, ilyen közelről, alulnézetből hatalmasnak tűnnek.

Május 1-e van, minden zárva. Eszünk egy szörnyű hamburgert, meg ropit egy kissé kopott büfében, de most ez is megteszi. Szállásunk a plébánián van. Na itt megtanulom értékelni a jót. Ilyen szörnyű éjszakám még sosem volt. Az ágy valahogy gömbölyű középen és hol jobbra hol balra gurulok, egész éjszaka egyensúlyozok, hogy rajta maradjak. Ennél még az is jobb lett volna, ha a földön alszok.

5.nap: Nagyigmánd-Kisbér 25km

Kialvatlanul, nyűgösen ébredek, minél hamarabb el akarok indulni. Kárpótol a friss túrós batyu,amit a boltban veszünk indulás előtt és már az erdőben fogyasztunk el a harmatos fűben ülve. Tanyák világában járunk, Makkpusztán, ami ma az olasz Menossi-család birtoka, gyönyörűen felújított és karbantartott lótenyésztő gazdasággal. Kisbérig poros mezőgazdasági területeken haladunk, a zarándokút legkevésbé vonzó szakasza.Kisbéri szállásunkon nagyon kedves a házigazda hölgy. Ez egy kevésbé fárasztó nap, van időnk mosni, pótoljuk a kenőcs-készletünket, bevásárolunk és a szálláson vacsizunk.

6.nap: Kisbér-Pannonhalma 32km

Egy pihentető éjszaka után frissen, energikusan faljuk a kilométereket és még a lábunk sem fáj különösebben. Talán ez az első nap, hogy azt érzem, kezdünk belejönni. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy felvegyük a ritmust, hát nem kapkodtuk el…..

Tápon pihenünk egyet, majd felkaptatunk a Nyalka-Kishegy nevű területre, ahol nyaralók, szőlőskertek között haladunk. Ismét egy szememnek kedves vidék.

Pannonhalmáig kellemes erdei úton vándorolunk, őzikéket, fácánokat megzavarva. Virágzik az akác, nyílnak a pipacsok, minden tavasz-illatú.

A legjobb szállás vár minket az apátság lábánál, igazi zarándokszállás, jó energiákkal. Mindannyian érezzük, hogy itt most nagyon jó, különleges hangulata van a helynek, egyedül merülünk el a gondolatainkban, élvezzük a meleg napsütést, az apátság felettünk magasodik. Harmónia, béke van körülöttem és bennem is.

 

7.nap: Pannonhalma-Győr 34km

Hűvös, borongós reggelre ébredünk, kicsit fáradtan, de inkább kedvetlenül.

Talán annyira tökéletes volt a megérkezés Pannonhalmára, és az ott töltött délután, hogy ott abba is hagytam volna. Löszfalak között folytatjuk az utunkat Écsen keresztül, erdős dombvidéken Győrújbarát felé.

A Pap-hegyen gyönyörű házak közé érkezünk, vissza a civilizációba. Győrig a végeláthatatlan gáton caplatunk, rekkenő hőségben. A város pörög, éli a hétköznap délutánt. Imádom Győrt, de most nem érzem itt jól magam, furcsa a sok ember, a zaj, a nyüzsgés. Viszont végre ehetek epret és joghurtot, erre vágytam egész nap. A szállás remek, a néni nagyon sokat beszél, de nagyon kedves. Összefutunk egy kis zarándok-csoporttal, ők Tihany felől indultak pár nappal korábban. Már nem bírok felkelni az ágyból, korán elalszom.

8.nap: Győr-Lébény 27 km

Nagyon korán indulunk, ez az utolsó nap és ma haza kell mennünk. Tempós gyaloglás a gáton, itt még nem tudjuk, mi vár ránk. Megpihenünk a Radnóti-emlékszobornál. Mennyire el szerettem volna ide jutni már korábban is, kedvenc költőmet végre megsimogathattam és elhelyeztem egy követ a szobránál. Közben a szavai kattognak a fejemben:

“Bolond ki földre rogyván fölkél és újra lépked….”

A gáton való monoton gyaloglás java még most kezdődik, lelkileg talán ez a legnehezebb szakasz, csak mész és nem látod a végét. Persze már az tudat is nehezíti, hogy a vége közeledik és az utolsó kilométerek fogynak a leglassabban. Aztán meglátod Lébény templomtornyát és akkor még mindig van pár kilométer.

A megérkezés számomra kettős érzést hozott. Nagyon jó volt letenni a hátizsákot, inni a Zarándokok kútjából, de ahogy engedett a fájdalom és a fáradtság szorítása, a kellemes zsibbadtság és ellazultság állapotába némi üresség is keveredett. Nem volt kedvem hazamenni, még mentem volna tovább. Nagyon igaz, hogy nem a megérkezés a fontos, hanem az úton levés, ez adja a sava-borsát minden utazásnak. Lébényből Győrig visszamentünk busszal, majd onnan vonattal haza.  Nagyon jó volt hazaérni, az ágyamban aludni, de nagyon szerettem úton lenni is. Ezen a fájdalmasan, küzdelmesen felejthetetlen úton. Buen Camino.

Ahol jót aludtunk:

  • Szent Jakab zarándokszállás (Tarján)
  • Marianna vendégház (Kisbér)
  • Szent Jakab-ház (Pannonhalma)
  • Sz.Cirill és Method Vendégház (Győr)

Ahol kevésbé jót aludtunk:

  • Szent Norbert zarándokszállás (Zsámbék)
  • Öreg-tó kemping
  • Nagyigmánd Római Katolikus plébánia

A szállásköltségeket tekintve a Szent Jakab Baráti Kör honlapján találhatók tájékoztató jelleggel árak, de összességében étkezéssel együtt 2 főre napi 10-15.000 Ft-nál nem költöttünk többet az út során.

 

Hogy tetszett a bejegyzés?

Átlag: 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Még senki nem szavazott, legyél te az első.