Dél-dunántúli Kéktúra ízelítő/RPDDK-08

Régi vágyott célom volt a Zselic. Mivel a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala átvisz rajta, jó ötletnek tűnt összekötni ezt a látogatást egy kis kutyás kéktúrázással.

Az első nap útba ejtettük egy kicsit a Balatont, Zamárdiban megfuttattuk a kutyust, majd irány a Deseda-tó. Mivel  szuper napos kiránduló idő volt, rengetegen voltak, de a környezet így is nagyon kellemes volt.

Deseda-tó

Szállásunk a Hotel Kardosfa volt két éjszakára Zselickisfaludon, az erdő sűrűjében, a csillagoségbolt-park szívében. Európában elsőként a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el – a skóciai Galloway Parkkal közösen – ezt az elismerést 2009. november 16-án. És valóban, fantasztikus élmény volt,  amikor éjszaka kimentünk a szálloda kertjébe és felnéztünk az égre.  Millió apró csillogó pontocska, a Tejút fényes íve élesen rajzolódott ki az égbolton.

A szálloda kertje

Ezt a szállást mindenkinek bátran merem ajánlani, mert kutyával vagy anélkül mindenki megtalálhatja benne a jót. Gyönyörű erdei környezet, tiszta, kényelmes szobák, pici, de tökéletes wellness és nem utolsó sorban az isteni finom vadételek.

Egyszerű, de nagyszerű

Második napunk volt a túrázás napja. A szállásról indultunk, az útvonal pedig Zselickisfalud-Szilvásszentmárton-Patca-Szenna volt.

Március végi időhöz képest nagyon meleget fogtunk ki, de a táj még éppen csak ébredezett téli álmából, a fák-bokrok ritkás világoszöld ruhát öltöttek.

Eleinte hatalmas, egészséges fákkal benőtt erdőben vitt az út, majd kinyílt a panoráma és a Zselic dombjaitól kísérve értünk el Zselickisfaludig, ahol pecsételtünk egyet.

Úton Zselickisfalud felé

Szilvásszentmártonban egy kellemes víztározóként funkcionáló tó mellett pihentünk egyet, majd fojtattuk az utunkat Patca felé.

Szilvásszentmárton határában

Az út nagyon hangulatos, a település körbekerített legelőkkel van körülvéve, zöld dombok, minden természetközeli. Elhaladtunk a a Katica-tanya mellett is, de még zárva volt,  de a látványból ítélve szezonban jó kis hely lehet gyerekekkel.

Patcáról az út bevisz az erdőbe, nekem ez a szakasz tetszett legjobban. Valószínűleg a rengeteg színes virágnak volt köszönhető, ami talajtakaróként beborította az erdő alját. A felújított Csippány-forrást is érinti az út, állítólag csak saját felelősségre lehet inni belőle, mi megtettük, nem lett bajunk tőle:)

Szennában nem tudtuk megnézni a skanzent, mert hétfő volt, de nem éri meg kihagyni, ha valaki erre jár.

Busszal mentünk vissza Zselickisfaludra, onnan pedig gyalog a hotelbe.

Harmadik nap még felmentünk a Zselici Csillagpark kilátójába és csak úgy sétáltunk egyet a környéken.  Érdemes a planetáriumban is befizetni egy programra, de mi kutyával ezt kihagytuk.

Zselici Csillagpark

A Zselic abszolút belopta magát a szívembe, remélem hasonlóan szép szakaszok lesznek az RPDDK további részein is.

Kutyussal a KÉK-en/OKT-03

Májusban kiszabadultunk végre a COVID szorításából, az oltásunk is megvolt, így eldöntöttük, hogy leteszteljük Szantit is a Kéktúrán. Már majdnem egy éves volt, biztosak voltunk benne, hogy ő bírni fogja. Ami minket illet, hát voltak kétségeim, az állóképességünk nem volt a topon majdnem egy év kihagyás után. “Kutyussal a KÉK-en/OKT-03” bővebben

KÉKTÚRA Nagykovácsitól Vértestolnáig

A magyarországi Szent Jakab zarándoklat óta nem voltam hosszabb túrán, így már nagyon vártam, hogy végre ismét túracipő kerüljön a lábamra és elindulhassak.

A Kéktúrával összefüggésben nagyon sok mindent elolvastam télen, gyűjtöttem az információkat, februárban megvettem a TEKA kártyát, a bélyegzőfüzetet, a térképet és terveztem az április végi elindulást. Aztán jött az a fránya járvány, ami keresztülhúzta a tavaszi gyaloglást. Na és utána Medárd, aki pedig annyi zivatart varázsolt júniusban, hogy ismét izgulhattam…. mert hát az időjárás nem volt éppen túrabarát. És láss csodát, az indulás reggelén még hatalmas szürke felhők hömpölyögtek az égen, de az erős szél már söpörte őket kifelé. “KÉKTÚRA Nagykovácsitól Vértestolnáig” bővebben

Camino itthon

Szeretek gyalogolni, mert közben más tudatállapotba kerülök. Egyik lábam a másik után, lassan fogynak a kilométerek, s velük együtt lelassul a kint és a bent is. Megszűnnek a problémák, valahogy minden kisimul, a ráncok az arcomon, enged a feszültség, lazulnak a görcsök. Csak az marad fontos, hogy elérj egyik pontból a másikba és ez kitisztít, felszabadít. “Camino itthon” bővebben