A november és a december elsősorban a járványhelyzet miatt eléggé bezárkózósan telik, ehhez még hozzájönnek a szürke, esős, ködös napok, ami végképp nem javít a kedélyállapotomon. Azonban ennek is van jó oldala. Férjemmel az estéinket így általában mozizással tölthetjük, jöhet sorozat, film, bármi. Én persze továbbra is próbálok megnézni olyan filmeket, amik valamiképpen görög vonatkozásúak. Decemberben két film akadt az utamba: az egyik, amit már rég látnom kellet volna, az Ellopták Jupiter fenekét, 1979-ből. A másik -röpke 40 év különbséggel- Phil védőbeszéde.
Ellopták Jupiter fenekét (francia vígjáték, 1979)
Kicsit Funes-hangulatú mozi, franciás karakterekkel és néha ütős, néha kissé erőltetett poénokkal. A kicsit szeleburdi görögprofesszor (Philippe Noiret) és a vagány rendőrnő (Annie Girardot) nászutasként érkeznek Görögországba, ahol aztán belecsöppennek egy jó kis „bűnügyi”kalandba. Kiváló színészek örömjátéka ez, sok nevetéssel, szerethető karakterekkel.
A szereplőkkel együtt robogunk át a szépséges görög tájakon egy ókori szobor popó után nyomozva.
A film nagy részét Korfun forgatták, de feltűnik Athén és a varázslatos Delphoi is.
Mindenképpen nézhető még ennyi év elteltével is egy borongós téli napon, forralt bort szürcsölgetve, közben vágyakozva a jó kis görög napsütés és tenger után (itt nézheted meg magyar szinkronnal).
Phil védőbeszéde (kanadai vígjáték, 2019)
Nem ez életem legjobb filmje, de a görög érintettsége miatt mégis bekerült az egyszer nézhető filmek listájára. A színészt (Greg Kinnear) alapvetően szeretem, de szerintem a fimbéli karaktere és a poénjai kicsit erőltetettre sikeredtek.
Véletlenül kezdtem el nézni az egyik filmcsatornán, nem is annyira tetszett, de aztán már kíváncsi voltam a végére. A depressziós, életközépi válságban lévő, elvált fogorvos arra keresi a választ, hogy az irigyelt életű páciense egyik nap hirtelen miért lett öngyilkos. Az elhunyt férfi régi görög barátjának adja ki magát és nyomozni kezd a férfi házában, miközben egyre közelebb kerül az özvegyhez és a megfejtendő titokhoz.
Spiros bőrébe bújva megtanul kicsit görögül, elkezd másképp öltözni és viselkedni, ezzel együtt pedig újratanul élni. Szerintem ez a pici görög életérzés, amit itt-ott nyomokban felbukkan, menti meg a filmet. Az eleje totál depis, a közepe kicsit fura és bugyuta, a vége viszont egész jó.