Korfu, az Istenek kertje

Az idei évben harmadszor jutottam el Korfura. Különleges utazás volt ez két okból. Az augusztus végén beharangozott járványügyi intézkedések miatt esélyes volt, hogy itthon két hét karanténnal meghosszabbítjuk a nyaralást, hát így is lett🙂. Másrészt szerettem volna végre megtudni, hogy mit jelent nekem ez a sziget, mert sok mindent szerettem benne, de valami pici mindig hiányzott. Közben eltelt hat év, aztán idén nyáron újraolvastam Gerald Durrell könyveit és most valahogy más szemmel csodálkoztam rá a szigetre, mint korábban. Idén lopta be magát Korfu végleg a szívembe és lett számomra az egyik legszerethetőbb görög sziget Amorgos, Santorini és Lefkada után. “Korfu, az Istenek kertje” bővebben

Lefkada, avagy a kék ötven árnyalata

Lefkada összességében a képzeletbeli dobogóm második helyezettje holtversenyben Santorinivel. Ez van, nem tudtam dönteni.🙂 Tengerpartok és a víz tekintetében azonban egyelőre nincs vetélytársa. Kétszer is bejártam már, de a tenger mindig itt volt a legizgalmasabb. Hatalmas hullámok, szinte foszforeszkáló karibi-kék víz, többméteres sziklák, izgalmasan megközelíthető, mélybe leszakadó partok, ezt mind nyújtani tudja ez a sziget, sőt még többet is. “Lefkada, avagy a kék ötven árnyalata” bővebben

Santorini vs Amorgos: fekete homok, fehér sziklakolostor

A görög szigetek toplistám első két helyezettje. Amorgos a befutó, pedig nem volt könnyű dolga, hiszen ezen az úton Santorini után kellett bizonyítania. 2010-ben elindultam a régi álmom megvalósítása felé és megszerveztem egy 13 napos, hátizsákos utat, melyből 4 napot Santorinin, 5 napot Amorgoson, 2 napot pedig Athénban töltöttünk. Kettő az utazással telt, csak hogy kijöjjön a matek:). “Santorini vs Amorgos: fekete homok, fehér sziklakolostor” bővebben